Meghalt egy régi barátom Moszkvában tegnap. Kirill "vidám és jó volt", nem tudott valamennyire legalább egy kicsit a szemeivel, vagy a szája szélén nem mosolyogni. Szívélyes és barátságos, okos és állandóan lelkes ember volt.
Kirillel nem voltunk közeli barátok. Egy évfolyamra jártunk a közgázra, később ő a citibankhoz ment, ott találkoztunk, majd kiment Londonba a Barcaphoz. Néhányszor beszéltük. Legutóbb tavaly áprilisban, mikor az egysíkú bankári pályát a kapcsolatteremtési képességeihez nyilvánvalóan jobban illő fejvadászi és tanácsadó pályára cserélte, hívott, hogy látogassam meg Londonban.
Tegnap megölték, mert éppen ott volt a kimondhatatlan nevű Domogyedovo repülőtéren, ahol frusztált és perverz debil állatok felrobbantották magukat.
Kedves Kirill, számomra a kedvesen mosolygó, okos és együttérző kisugárzásod mindíg megmarad!